Alakul..

Még mindig ma van... csak ha vki figyelné a dátumokat :D. A helyzet az, hogy számítógépes ántitálent vagyok. Sose blogoltam és másét se olvastam. Most meg hirtelen rájöttem, hogy annyi mindent szeretnék leírni. Visszamenőleg mondjuk.... ööö 2 évet?!  Mert csak úgy zajlik az élet. Nem úgy, negatívan értve, hanem jóóól. Mert ugye beindult a waldorf ovi is.Már  2. éve  működik.  Erről se tudnak sokan. Talán azért, mert nincs külön épületben. A Tavasz úti oviban egy külön szoba, fürdőszobával, saját kis kertrésszel.  Hogy akkor ez milyen waldorf?  Ilyen. Kaptunk ( szülőknek nem pénzbe kerülő)helyet. És tök jól működik. Az óvónénik is  szuperek. Tegnap amikor érkeztünk (a középső fiammal 6,5 éves) éppen dagasztás volt fateknőben. Délután mikor mentem érte, a kezembe nyomta a kis csigaformájú cipócskát. "Még langyos, én csináltam, a saját kezemmel tekertem ."  S az autóban miközben majszolta megállapította: "A só a legértékesebb, a világon, meg az arany.. nem inkább csak a só. Ki gondolná, hogy ennyire fontos."
Imádom ezeket a felfedezéseit :D  Kell lennie ennek egy iskolai folytatás. 
 Holnap lesz  is egy nagy családos találkozó. Az induló osztály. Ismerkedünk és ünneplünk.  Nemsokára kész lesz a logó. " A fej-kéz-szív iskolája". Alig várom. Nagyon szeretem a  waldorfos rajzok hangulatát, színvilágát. Persze ez sem ad hoc. Az osztálytermeket .pl minden évben más színűre festjük, attól függően, hogy abban az életkorban milyen lelki folyamatok zajlanak, és azt megtámogatva a megfelelő színnel.
 Felmerült, hogy kéne vmi kis keretet adni a holnapi találkozónak. Beszéd? hahaaa. "Kedves szülők és leendő diákok.  Szeretnénk az eddig elért eredményeinkről beszámolni, kis statisztikával fűszerezve."
Majd  egy ide illő idézet. Köszönjük, taps.. svédasztal... DENEEEEEM! Legyen egy mese, mint első osztályban. Egyikünk vállalta, hogy az eddigi "munkánkat" mesébe szövi. Megkérdezte, megmutassa-e, hogy változtathassunk rajta. Mire MINDENKI, mint a kisgyerek: NEEEE, legyen meglepíííí!
Nnna  waldorfosodunk...csillognak a szemek, vigyorgunk, és kíváncsiak vagyunk.A lelkesedéstől csak úgy repdesünk... Ez egy ilyen iskola. És nekünk- komoly felnőtteknek- ilyen lesz tőle az életünk: