Szédülés

Na most már szédülök, annyifelé figyelek, rohanok, és persze nem fogyasztok bifidusz efebigyuszt, még ebéd helyett sem. Fáradunk és még itt sincs a tavaszi fáradság. Orsinak elszállt az összes telefonszáma...jújj  így lehet csak haladni a szervezéssel. ÁÁÁÁ! Ma voltunk az egri Tv-ben. 10 perc, ami nekem nehéz, mert egy napig tudnék beszélni a tapasztalataimról. De majd tartogatom magam a családi találkozókra.
A következő nagy rendezvény Feb. 14.én lesz a plázában. Egy jó nagy waldorfos tortát akartunk adni, amiből mindenki megkapná a neki legfincsibb szeletét. Gyerek is felnőtt is. Terveztünk waldorfos játékokat a gyerekeknek, bemutatóórát  és utána kerekasztal beszélgetést a szülőknek. De mivel ez egy pénteki nap, számíthatunk arra, hogy munka, suli után tudnak jönni az érdeklődők. Fontos, hogy a gyerek lássa az osztálytanítót, élménye legyen arról, hogy milyen ez az iskola. A bemutatóóra sem olyan, mint más sulikban, hiszen nincs Egerben működő osztály, akikhez be lehet kukkantani. Csak valamiféle játékos ízelítőt lehet adni. De délután már fáradtak. Inkább dühöngő kéne nekik addig, amíg a szülők beszélgethetnek az osztálytanítóval. Mi viszont nem vagyunk szakképzett waldorfos, de semmilyen más pedagógusok, hogy foglalkozzunk a gyerekekkel,addig, amíg a szülő informálódik.
  Szeretnénk megmutatni ezt a világot,beszélgetni félelmekről, tapasztalatokról. Élményekhez juttatni, mert kívülről másnak látszik. Benne kell lenni, hogy értse, érezze az ember az erejét, a mélységét.
Nehéz összehozni. Szerintem lehetetlen is, hogy mindenkinek jó legyen. De igyekszünk... szédületesen igyekszünk:D Mert  megosztani sok emberrel azt az élményt, amit nekünk és gyerekeinknek ad a waldorf, az nagyon lelkesítő. Az élményben együtt lenni, az maga az ÉLET csodája.