Epocha

Jó kis szó mi? Ekijeki, ekijeki, vabang..(gyalog galopp). De az epocha is. Hogy mit jelent? Csomag, amiben  minden egyben benne van. (Témakör)  Egy epocha két három hónapig tart. Mint pl a kisfiam érdeklődése. Tavaly november elejétől kezdte a karácsonyi dekorációt. Minden figyelme erre összpontosult. Bármerre jártunk, bármerre néztünk, mindenhol megtalálta azt, ami a dekoráláshoz szükséges volt. Színek, anyagok, formák, zenék. És csinálta, festett, ragasztott, énekelt.  Ugyanez  tavasszal a horgászattal is, nyáron a kertészkedéssel, ősszel a betakarítással. Vagy volt, hogy egy hónapon keresztül csak vágott. Semmi mással nem foglalkozik olyankor. És ahogy jön, úgy be is fejeződik egyik napról a másikra.  Úgy tűnik a gyerekeknek "epochális" természetük van. Csak ki kell szolgálni ezt a mohó érdeklődést minden irányból, minden érzékszerven keresztül.
És a waldorfban így épül fel a tanítás. Bár itt már jobban hangzik az ismeret átadás, szerzés:D Tapasztalás! Amikor pl .az ókori Görög epocha volt, akkor az úgy nézett ki, hogy reggel a főoktatás alatt, ami másfél óra, vagyis el lehet merülni az anyagban, tanulnak a görög történelemről, irodalomról, költészetről. Ének órán görög zene és táncok az adott korból. Kézműves órán-bár nem hiszem, hogy így hívják- megvarrják a saját tógájukat. Tornaórán pedig az olimpiai sportágakat művelik. Ebből mit lát a szülő? Már ha a könnyeitől lát valamit. Itt apukák előnyben, mert nekik a mellük dagad a büszkeségtől, majd a végén. De először is, nagy festési munkálatokat látunk, mert ebben az évben kékre festjük a termüket. Igen, igen, mi a szülők. Jó buli, kiélhetjük maszatoló vágyainkat, amit gyerekként nem lehetett. Aztán bizonyítványosztás helyett, epochazáró előadásra "kell"mennünk. Ott megépítjük a díszletet. Fiamék annó az Íliászból adtak elő részletet.(Ó, nem, a leláncolt Prométheusz és az Antigoné, megtaláltam a bizonyítványt.) Ott álltak és nemcsak mondták, de előadták, baki nélkül! Jajj most elmorzsolok pár könnycseppet. Hát igen! (Tudom, háttal nem kezdünk mondatot, de akkor is!) Nagyon megérintő! Mit tud ez a gyerek?! Ki gondolta volna! Abból biztos nem, ha ezt olvasom: irodalom -jó (4), történelem-közepes (3).
Most megrohantak az emlékek. Rákerestem a suli oldalán a fényképekre és itt bőgicsélek...
Hm, megint ez az élményszerű tanítás! Dehogy a "vizsga" is az?! A szülőnek meg "élménybizonyítvány"?
Mint pl az év végi Olimpia: Az ország összes 5.es waldorf osztálya, (ha jól emlékszem 5.ben tanulják a Görögöket) elmegy az adott helyszínre, ahol egyszerűen eljátsszák az olimpiát. Városállamokba sorsolódnak, elkészítik a saját zászlójukat, meggyújtják a lángot és kezdődnek a megmérettetések. Utána díjkiosztó, lakoma. Leírva nem nagy ügy, de megelevenedik a történelem.

És akkor volt még "házépítés" epocha, mikor kimentek az udvarra és ástak, terveztek, betonoztak, építettek egy harangtornyot! És a szülők csináltattak bele harangot. És volt ünnepség zenével, amit a szülők szolgáltattak és virágokkal, amit ők ültettek kicsit odébb a kertben. És egyenként átmentek a harang alatt, ami megcsendült. Nna megint elérzékenyültem. Ilyenkor eltörpülnek a nehézségek, a sok munka, lemondás, a szembenállás és értetlenség, a támadások, a kételkedés..sorolhatnám még,  ami az iskolaalapítással jár. Mert egy ilyen iskolában mindennapi élményünket megkapjuk, még szülőként is.

"A nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet művelődési anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy élmény, amely felveri az életörömet." (Márai Sándor)